| Wolf, Maximilian Franz Joseph Cornelius
Heidelberg, Németország, 1863. jún. 21. - Heidelberg, 1932. okt. 3. Német csillagász
A modern csillagfényképezés egyik úttörője. Húszévesen felfedezett egy üstököst, ekkor apja támogatásával magán-obszervatóriumot rendezett be, ahol a csillagászati fényképezéssel kezdett foglalkozni. Elsősorban az ég nagyterületeinek, valamint az elmosódott, halvány ködfoltoknak, és a Tejút részletek fényképezésének - e téren úttörő munkát végzett - eredményeiért nevezték ki a heidelbergi egyetem rendkívüli tanárává (1893). Megkezdte a kisbolygók rendszeres fotografikus felkutatását és követését (az első felfedezés a 323.sz. Brucia volt, 1891-ben), 1932-ig 584 aszteroidát fedezett fel, ezek közül életében 248 (utóbb még 22) kapott végleges sorszámot, 2 új üstökösre és 4 szupernovára bukkant. Ő talált rá a rendkívüli pályájú aszteroidák ún. Trójai csoportjára. Kimutatta, hogy a távoli csillagrendszerek nem elszórtan, hanem többnyire halmazokban fordulnak elő. Csillagstatisztikai alapon megállapította, hogy a csillagközi térben sötét, fényelnyelő anyagnak kell lenni. Gothard Jenővel egyidejűleg felfedezte a nova-fellángolások, un. fény-echó jelenségét (1901). Szorgalmazására a badeni nagyhercegség a Königstuhlon 1898-1900 közt nagyszabású csillagvizsgálót rendezett be, amelynek asztrofizikai részlegét haláláig irányította. A magyarországi csillagászokhoz szoros barátság fűzte. Az általa felfedezett 434.sz. kisbolygót Hungariá-nak, a 908.sz.-t Budának nevezte el. Az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével 1914-ben, az amerikai Bruce-éremmel 1930-ban jutalmazták. Tiszteletére egy holdkrátert neveztek el, a 827.sz. kisbolygó a Wolfina nevet viseli. (Bartha Lajos)
|  | | Web dokumentumok |
