Amerikai virológus, orvos, Nobel-díjas
A Harvard egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a háború után John Enders munkatársa lett. Módszert dolgozott ki a bárányhimlő és a rubeola vírusának kitenyésztére szolgáló szövettenyészet létrehozására. Ezt a módszert alkalmazta a továbbiakban John Enders, Thomas Weller és Frederick Robbins a gyermekbénulást okozó vírus kitenyésztésére is. Ezért kapták meg közösen az 1954-es orvosi Nobel-díjat. Eredményük három fontos ok miatt járult hozzá az egészség megőrzéséhez: A vírusok szövetkultúrabeli tenyésztése elősegítette a betegség diagnosztizálását, az epidemiológiai vizsgálatokat és a szerológiai immunitás megállapítását. Lehetővé tette a későbbiekben a poliovírus-vakcinák (Salk és Sabin) előállítását, a gyermekbénulás visszaszorítását. A három kutató által kidolgozott eljárást más vírusok elleni küzdelemben is alkalmazták, így ezek ellen is megnyílt a védekezés lehetősége. Ezzel az immunizálás új korszaka vette kezdetét.