Építészmérnök, műegyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1902-ben. 1922-től a fővárosi városrendezési alosztály vezetője. 1913-tól műszaki tanácsos. 1929-ben hívták meg az újonnan felállított Városépítési Tanszék, utóbb Intézet megszervezésére és vezetésére. Számos tervet készített a főváros egyes részeinek rendezésére. Terveiben a forgalmi és gazdaságossági szempontok mellett először kapott helyet a fásított területek arányos elosztásának és összefüggő zöldövezetté alakításának gondolata. A harmincas években készítette a bp.-i városközpont, a tabáni fürdőközpont és az óbudai hídfeljáró kialakításának terveit készítette Nagykőrös, Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján stb. városrendezési tervét is. A Belgrád és Brassó rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton I., az Antwerpen rendezésére kiírt pályázaton III. díjat nyert. A korszerű városrendezés elveinek első jelentős hazai képviselője és rendszerezője s az építészképzésbe való bevezetője.