Matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Göttingenben és Kolozsvárott végezte. Göttingenben tanárai között olyan személyiségek voltak, mint Hilbert és Carathéodory. Bölcsészdoktori szigorlatot 1918-ban tett Kolozsvárott Riesz Frigyesnél és Haar Alfrédnál. 1919-ben a tanári vizsgát is letette. 1920-ban kiutasították Romániából, Budapesten telepedett le. Elõször állami középiskolai tanárként dolgozott. 1925-26-ban Berlinben tanulmányúton volt. 1928-tól a Tanárképzõ Intézetbe nevezték ki, az Eötvös Collegiumban pedig felkérték a jelentkezõk szóbeli felvételiztetésére, ahogy ott mondták, "fejkopogtatására". 1929-ben Budapesten egyetemi magántanár a valós változójú függvények elmélete tárgykörben. Jelentõsek voltak közgazdasági matematika dolgozatai, sokban hozzájárult, hogy a statisztika matematikai diszciplínává vált. Tudományos munkái a matematika és a biztosítási matematika körébõl jelentek meg magyar és külföldi folyóiratokban. 1934-ben Kõnig Gyula-díjat kapott. 1936-tól 1939-ig tanár a budapesti tudományegyetem felsõbb geometriai tanszékén. A budapesti ostrom egyik civil áldozata lett.