Orvos, sebész, egyetemi tanár
1900-ban a budapesti egyetemen avatták orvosdoktorrá. 1900-tól a kórbonctani tanszéken működött, majd kórházi kórboncnok főorvos, ezután a sebészeti klinikán dolgozott mint tanársegéd, ill. adjunktus Budapesten. 1906-ban a Stefánia-kórház főorvosa, a fertőzéses sebészeti betegségek tanára, 1914-ben a sebészet ny. r. tanár. A III., majd az I. sebészeti klinika igazgatója, 1938-39-ben az egyetem rektora. 1939-től az egyetem képviseletében felsőházi tag. Kutatásokat végzett a daganatok, a csontbetegségek, a lép, hasnyálmirigy, gyomor sebészetével, az alkat sebészi vonatkozásaival kapcsolatosan. Tudományos működésének középpontját a sebészi patológia megszilárdítása képezte. Jelentős iskolát nevelt fel. 1922-től az MTA tagja.