Magyar születésû amerikai matematikus
21 éves koráig Weiszfeld Endrének hívták. Ezen a néven érettségizett Budapesten a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban, majd iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol azután már Vázsonyi (Weiszfeld) Endreként készítette el doktori disszertációját 21 (!) éves korában "Gráfok felületeken" címmel. Még gimnazistaként, a Faragó Andor szerkesztette Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatainak sikeres megoldójaként barátkozott össze a nála három évvel idõsebb Erdõs Pállal, és közös szenvedélyükké, élethivatásukká vált a problémamegoldó gondolkodás. A hazai antiszemitizmus erõsödésekor Vázsonyi Párizsban keresett jobb életlehetõséget, majd nem sokkal a német csapatok párizsi bevonulása elõtt sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, ahol a Harvard Egyetemre iratkozott be mérnökhallgatónak. Diplomájának megszerzése után szuperszonikus gépek tervezésével foglalkozott különbözõ amerikai vállalatoknál. Vezetõ beosztásokba kerülvén rendszer-irányítási problémákkal szembesült, s ez újra elõhívta matematikusi vénáját. A számítógépes operáció-kutatási módszereket alkalmazott "menedzsment-tudománnyá" fejlesztette, intézetet alapított a döntés-tudomány kutatására és eredményeinek gyakorlati felhasználására. Ma már mind az iparban, mind az üzleti életben széleskörûen alkalmazzák Vázsonyi módszereit és eredményeit, melyeket több nagy sikerû könyvben publikált. (Dr. Radnai Gyula)