Fizikai kémikus, egyetemi tanár
1948-ban a Szegedi Tudományegyetemen szerzett kémia bölcsészdoktori oklevelet, ettől az évtől egészen nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Kémia Tanszékén dolgozott. 1960-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1965-től 1986-ig ő vezette a tanszéket. 1959 és 1963 között a Vegyészmérnöki Kar dékánja volt. A Műegyetemre kerülve ő honosította meg az optikai spektroszkópiát, mint új kutatási területet. 1957-ben irányításával indultak meg a molekulaspektroszkópiai kutatások az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetben, ahol a 70-es évekig részállásban dolgozott. Az 1980-as években szilárd anyagok felületének ionizációs spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozott, bekapcsolódva az MTA Szervetlen Kémiai Kutatólaboratóriumának munkájába. Különösen jelentős a benzolszármazékok infravörös és Raman-színképének elemzésére kidolgozott módszere. 1994-ben elsőként ő kapott Polányi-díjat.