Vegyészmérnök, műegyetemi tanár, miniszter
1920-ban a műegyetem magántanára, 1923-ban ny. r. tanára lett. 1939-től iparügyi államtitkár, 1939-1943-ig több kormányban is iparügyi, illetve kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt. Miniszterségének ideje alatt a magyar vegyipar jelentősen fejlődött. Magyarország hadbalépésével nem értett egyet. A Kállay-kormányból kilépve visszatért a műegyetemi oktatáshoz. 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója, 1952-ben a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem tanára. Legjelentősebb eredményei a műbenzinek és motorhajtó anyagok előállításához fűződnek. Eleinte főként a kőszenek nagynyomású hidrogénezésével foglalkozott. Ezen a téren nemzetközileg elismert felfedezése az ún. kénhidrogén-effektus. A 2. világháború után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére dolgozta ki a nevéhez fűződő hidrokrakkolásos eljárást (Varga-eljárás). Eljárásait, találmányait számos, az ásványolajipar terén számottevő országban szabadalmaztatta. 1932-től az MTA tagja volt.