Vegyészmérnök, élsportoló tornász, egyetemi magántanár
Alig egyéves korában szülei Kolozsvárra költöztek, így iskoláit ott végezte 1924-ben. Középiskolai tanulmányai befejezését követÅ‘en a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemre került, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1928-ban az amsterdami olmpiai játekokon résztvevö tornászcsapat tagja, késÅ‘bb a pécsi tornászélet egyik szervezöje. 1934-ig a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen Prof. Zechmeister László mellett dolgozott. 1939-ben egyetemi magántanár lett, 1951-ben a kémiai tudományok doktora. 1934-tÅ‘l a pécsi BÅ‘rgyár tudományos tanácsadója, 1937-tÅ‘l a gyár fÅ‘vegyésze volt. 1948-tól Kerese Istvánnal, a bÅ‘rgyár laboratóriumának vezetÅ‘jével dolgozott együtt. 1956-ban a gyári munkástanács elnökének választották meg, ami miatt visszaminÅ‘sítették, és alacsonyabb munkakörbe került. 1963-tól a gyár krómrészlegének vezetÅ‘je volt. Számos eljárás és szabadalom kidolgozása révén a bÅ‘ripari kémia elismert szaktekintélyének számított. Munkája során elsÅ‘dlegesen a bÅ‘rgyártás fiziko-kémiai kérdéseivel, technológiai feladatok megoldásának kísérleteivel és a pÅ‘re duzzadásának kolloid-kémiai vizsgálatával foglalkozott. Sok találmány és újítás kapcsolódik a nevéhez, a legsikeresebb a Lignotán elnevezésű műcserzÅ‘anyag, melyet Tóth Bélával közösen fejlesztettek ki. Számos kitüntetést kapott, többek között az Edmund Stiasny-dijat (1977 hamburgi ülés) a Nemzetközi BÅ‘rvegyészek legmagasabb elismerése. (Dr. Josef Makovitzky)