Romániai magyar fizikus
A székelyudvarhelyi református kollégium elvégzése után a temesvári egyetemen szerzett diplomát 1953-ban, matematika-fizika szakon. Bent maradt az egyetemen, s végigjárva a hivatali ranglétrát, 1993-ban lett az egyetem elméleti fizikai intézetének vezetÅ‘ professzora. Magyarországon címzetes egyetemi tanárként oktatott a szegedi egyetemen, de vendégtanárként megfordult az ország sok-sok egyetemén. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külsÅ‘ tagjává választották. ElÅ‘szeretettel foglalkozott tudománytörténettel, fÅ‘leg Bolyai János munkásságával. Akadémiai székfoglalóját "Bolyai János és az alapvetÅ‘ fizikai kölcsönhatások geometrizálása" címmel tartotta. FÅ‘ kutatási területe az elméleti részecskefizika volt, ezen belül mélyrehatóan foglalkozott az elemi részecskék között fellépÅ‘ alapvetÅ‘ kölcsönhatások egyesített elméletével, a geometrizálás lehetÅ‘ségével. Számos könyve, tudományos és ismeretterjesztÅ‘ cikke jelent meg nemcsak román és magyar, de angol, francia, német nyelven. Az elméleti részecskefizikában különösen a neutrínók érdekelték. Róluk írt könyve 1969-ben jelent meg románul, majd kibÅ‘vítve 1976-ban magyarul. Közben 1972-ben részt vett a balatonfüredi neutrínó konferencián, ahol alkalma nyílt találkozni és eszmecserét folytatni nemcsak Marx Györggyel és a magyar fizikusokkal, de Richard Feynmannal, Victor Weisskopffal, Bruno Pontecorvoval, a szakterület világhírű kutatóival is. Az Európai Fizikai Társaság tagjaként áldozatos munkát végzett az erdélyi és a magyarországi természettudományos kutatás eredményeinek megismertetésében, elterjesztésében. Az Å‘ fia Toró T. Tibor romániai magyar fizikus, politikus. (Dr. Radnai Gyula)