Svéd orvos, biokémikus, Nobel-díjas
Tanulmányait a stockholmi Karolinska Intézetben végezte, 1930-ban doktorált. Gyermekbénulása miatt gyakorló orvosi pályára nem tudott menni, életét a biokémia alapkutatásoknak szentelte. Már orvostanhallgató korában felfedezte a vér egyik lipoprotein alkotórészét, aminek jelentőségét csak később ismerték fel. 1932-1933-ban az uppsalai egyetem biokémiai intézetében kutatta az izomfehérje élettani tulajdonságait. Leírta a myoglobin fő jellemzőit, jelentőségét és az oxigénnel kapcsolatos reakcióit. Az ő vizsgálatai alapozták meg az 1950-ben Nobel-díjjal kitüntetett E.C. Kendall munkásságát is. 1933-tól O.H. Warburg mellett dolgozott Berlinben. Fő kutatási területe az oxidációs enzimek vizsgálata volt. 1935-től kezdve számos oxidációs enzimmel dolgozott, s 1937-ben a stockholmi Karolinska Intézet igazgatója lett. Munkásságáért 1955-ben orvosi Nobel-díjat kapott.