Csillagász, ferences szerzetes, skolasztikus író
Temesváron született, felsõ tanulmányait Krakkóban végezte. Csillagászatot és asztrológiát is tanult; a tananyag alapját Sacrobosco "Sphaera" címû mûve és egy ismeretlen szerzõ " Theorica Planetarum" címû munkája szolgáltatta; ezekre késõbb is hivatkozott. A filozófiai tanulmányait 1464-ben fejezte be, és pár évvel késõbb teológiai doktori címmel hagyta el Krakkót. Belépett az obszerváns ferences rendbe; 1480-ban az ozorai kolostorban élt; nagyhírû hitszónokká vált. Latin nyelven publikált, magyarul szónokolt; a magyar nyelvemlékek jelentõs része is személy szerint tõle származik. Feltételezik, alexandriai Szent Katalin verses legendájának is Pelbárt a szerzõje. Írásaiban csillagászati kérdésekre is gyakran kitér; egyik fennmaradt szövegrészének mai magyar nyelvre fordítása: " ... bármely csillag sokkal nagyobb a Földnél, mégis az igen nagy távolságuk miatt nagyon kicsinek látszanak nekünk. Krisztus hatalmának csodája tehát az, hogy olyan könnyen és mintegy pillanat alatt halad át az összes egeken." Pelbárt jól ismerte, gyakran idézte kora (és az antik kor) csillagászati eredményeit, maga is végzett számításokat, de az akkoriban oly népszerû asztrológiát kritikával illette: "egyedül Isten mondhatná meg, vajon igazak-e". Az idõjárás múlhat az égitestek mozgásán, de a hadi szerencse, a frigyek boldogsága nem. (Hujter Mihály)