Magyar-amerikai biofizikus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári képesítést szerzett. Rybár István tanszékén szerzett doktori fokozatot. 1924-ben Amerikába ment, egy clevelandi biofizikai laboratóriumban helyezkedett el. Itt egy fényelektromos készüléket szerkesztett, amely alkalmas volt az emberi agy energia kisugárzásait regisztrálni. 1939-től a massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) tanáraként a Nap energiájának hasznosításával foglalkozott. A 2. világháború alatt katonai célú fejlesztések keretében napenergiával működő desztilláló berendezést szerkesztett, amellyel a tengervizet ivóvízzé lehetett alakítani. A berendezés életmentő volt a háborúban tengerészek, a tenger fölött katapultálni kényszerülő pilóták számára. 1948-ban tervei alapján építették fel az első, 100%-ban napenergiával fűtött, kémiai hőtároláson alapuló kísérleti házat Doverben (Massachusetts). Első napházát továbbiak követték. Különösen megnőtt az érdeklődés az általa kidolgozott technikai megoldások iránt 1973, az olajválság kezdete után. A napenergia-utánpótlás ingadozásának ellensúlyozására hőtárolókat szerkesztett. Megoldotta a hideg tárolását is. Számos publikációja, és összesen 39 szabadalma volt; utolsó szabadalmát 90 éves korában jegyezték be. Számos nemzetközi kitüntetés tulajdonosa volt, 1977-ben megkapta az Amerikai Napenergia Társaság (American Solar Energy Society) Charles Greeley Abbot díját. Munkássága alapján Amerikában a "Sun Queen" (Napkirálynő) néven emlegetik.