Kanadai-amerikai fizikus, Nobel-díjas fizikus
Az edmontoni Alberta Egyetemre járt, a Stanford Egyetemen doktorált. 1958 és 1961 között Párizsban dolgozott, majd Berkeley-ben, végül Stanfordban a SLAC gyorsítónál. 1967-ben Kendallal és Friedmannal kísérleteket végeztek a SLAC gyorsítónál a protonszerkezet feltárására. Hidrogént nagyenergiájú elektronokkal bombázva kimutatták a proton belsejében a három kvarkot. A kísérletek elméleti értelmezésében Feynman és Bjorken is részt vettek. 1990-ben Kendallal és Friedmannal megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak "a protonokon történÅ‘ rugalmatlan elektronszórásra vonatkozó úttörÅ‘ felfedezéseikért, mely alapvetÅ‘ jelentÅ‘ségű volt a részecskefizika kvark-modelljének kifejlesztéséhez". (Piriti János)