Orvos, elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. Miután ideggyógyászatból szakorvosi képesítést szerzett, Sántha Kálmán mellett végzett neuropathológiai és klinikai neurológiai munkát. 1950-ben az Angyalföldi Elmegyógyintézet igazgatóhelyettes fõorvosa lett. Koholt vádak alapján 1951-tõl 1954-ig börtönbüntetést szenvedett. 1954-ben rehabilitálták. Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben neuropathológiai laboratóriumot szervezett. 1969-ben az Orvostovábbképzõ Intézet neurológiai tanszékének vezetõjeként egyetemi tanári kinevezést kapott, emellett az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet fõigazgatói munkáját is ellátta. Jelentõs volt a klinikai neuropathológia, a lassú vírusbetegségek, a szenilis bántalmak, az alkoholizmus területén kifejtett munkássága, amelyet nemzetközi figyelem is kísért. 1982-tõl az MTA tagja.