Patológus, labororvos, egyetemi tanár
Orvosi diplomáját 1952-ben kapta meg a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1951-ben honvéd ösztöndíjassá sorolták be. 1952 és 1956 között hadosztály higiénikus, majd a sugárbiológiai intézetben dolgozott. 1957 és 1994 között az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (Budapest) morfológiai osztályának munkatársa illetve osztályvezetõ fõorvosa. 1994-1996 a hévízi kórház laborvezetõ fõorvosa. Az enzimhisztokémia módszerek magyarországi egyik megalapítója 1968-ban az orvostudományok kandidátusa. 1978 c. egyetemi-, majd 1982-ben egyetemi tanári címet kapott. Elõadások és gyakorlatok mellett Tanka Dezsõ 40 éve vett részt a szakasszisztens képzésben. E témában írt jegyzetei a mai napig is használatosak. 150 dolgozatot írt a sugárbiológia, a mozgásszervi patológia és az enzim-hisztokémia tárgykörébõl. Levelezõ tagja volt a Német Reumatológus Társaságnak (1982). A "magyar patológia története" cimû, 2005-ben kiadott könyv társszerzõje. Kitünetései: Baló Jozsef-, Romhányi György-, és Genersich Antal emlékérem. Farkas Károly és Bozsóky Sándor emlékérem. Az egészségügyi miniszter Batthyányi -Stratmann László dijjal tüntette ki. Az asszisztensképzésben kifejtett munkájáért 2004-ben PAME-dijban (Patológus Asszisztensek Magyarországi Egyesülete) részesült. (Dr. Josef Makovitzky)