Orvos, pszichiáter, analitikus, tanár
1915-ben szerezte meg oklevelét a budapesti orvosi karon. 1915-1918-ban katonaorvos, 1918-tól a Poliklinika pszichológiai laboratóriumának a munkatársa Ranschburg Pál mellett, 1919-től magángyakorlatot folytatott. Tudományos kutatásai során alkattani, örökléstani és hormonális vizsgálatokat végzett, 1927-től a Gyógypedagógiai Főiskola tanára, a kórtani és gyógytani labororatórium vezetője. Itt kezdett családfakutatással és sorsanalízissel foglalkozni. 1941-ben megfosztották állásától, 1944. júl. 29-én Bergen-Belsenbe deportálták. 1944 decemberében Svájcban kapott menedékjogot, Zürichben telepedett le. Itt pszichológiai praxist folyatott. 1947-ben megalapította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban pedig a Kísérleti Sorspszichológiai Nemzetközi Kutató Központot, továbbá 1961-ben a Svájci Sorsanalitikus Gyógytársulatot, 1969-ben a Szondi Intézetet. 1981-ben a Sorbonne díszdoktora lett. Rendkívül széles körű és nagyhatású szakmai és irodalmi munkásságot fejtett ki. Elsősorban az általa alkotott és a nevét viselő pszichológiai vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről ismerik.