| Szőkefalvi-Nagy Gyula
Erzsébetváros (Kis-Küküllő vm.), 1887. ápr. 11. - Szeged, 1953. okt. 14. Matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, ahol Farkas Gyula, Fejér Lipót, Schlesinger Lajos és Vályi Gyula tanítványa volt. 1909-ben doktorált. 1915-ben egyetemi magántanár az algebra és függvénytan tárgyköréből. 1929-ben a szegedi polgári iskola tanárképző matematikai tanszékére nevezték ki, itt 1938-ban igazgató lett. 1939-től a szegedi egyetem geometria tanszéken ny. r. tanár, 1940-től a kolozsvári, 1945-től ismét a szegedi egyetemen tanított. Munkásságának fő irányai az algebra és geometria, illetőleg e két tudományág határterületei. Különösen sokat foglalkozott az algebrai görbék számelméleti tulajdonságaival, polinomok gyökeinek elhatárolásával, az ún. végesrendű görbék és felületek elméletével, valamint a geometriai szerkesztések elméletével. Két fia Béla és Zoltán. 1934-től levelező, 1946-tól rendes tagja volt az MTA-nak.
|  | | Web dokumentumok |
