Fizikus, villamosmérnök, egyetemi tanár
1955-ben fejezte be villamosmérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, ugyanebben az évben fizikus oklevelet is szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Először a BME-n majd az ELTE-n dolgozott, 1976-tól haláláig az MTA KFKI Szilárdtest Fizikai Kutatóintézetének alkalmazásában állt. 1986-tól az ELTE egyetemi tanáraként a Szilárdtest Fizika Tanszéket vezette, 1998-tól az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszéken az MTA Statisztikus Fizikai Kutatócsoportjának vezetőjeként folytatta munkáit. 2001-ben az egyetemen professzor emeritus címet kapott. 1975-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, 1982-től az MTA levelező, 1987-től pedig az MTA rendes tagja lett. Tagja volt az MTA Statisztikus Fizikai és a Szilárdtest Fizikai, valamint a Tudományetikai Bizottságának, részt vett az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa munkájában. Több nemzetközi fizikai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt. Fő kutatási területe a kvantummechanika, a statisztikus fizika, a kaotikus viselkedés vizsgálata volt. A magyarországi statisztikus fizikusi kutatások szélesebb körű alkalmazásának elindítója, jelentős eredményeket ért el a kaotikus jelenségek elméletének terén is. Munkásságáért 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjban, 1995-ben Széchenyi-díjban, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjében részesült.