Gépészmérnök
Budapesten a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának hallgatójaként kezdett foglalkozni a repüléstechnika elektronikai feladataival. A harmincas években a Magyar Repülőkísérleti Intézetnél a rádiórészleget vezette. 1943-ban Csepelen a Dunai Repülőgépgyárban a rádióosztály vezetőjeként dolgozott. A háború után megalakította a FULMEN céget, ahol elektronikai műszereket készítettek. Az államosítás után 1949-től alkalmazottként régi cégénél folytatta tovább kutatásait a rádióhullámok terjedésével kapcsolatban. 1951-től már foglalkozott az ionoszféra változásainak a nagytávolságú rádióösszeköttetésekre gyakorolt hatásával. 1954-re elkészült az ionoszféra-kutató berendezés, amelyet munkatársaival fejlesztettek tovább. A berendezés segítette a nagytávolságú rádiós kapcsolatok megvalósítását és szerepet játszott a rakétatechnikában, az űrkutatásban is. Az ionoszférakutató berendezés 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon Nagydíjat nyert. Munkáját itthon halála után 2 évvel Kossuth-díjjal ismerték el.