Matematikus
Tanulmányait Szegeden végezte. 1948-ban matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet és egyetemi doktorátust szerzett. Már egyetemi hallgató korában, 1946. szeptembertől a szegedi egyetem alkalmazásában állt. Kezdetben fizetés nélküli gyakornok, majd 1949. május 1-től fizetéses gyakornok volt az egyetem Kísérleti Fizikai Intézetében. Egy évvel később az egyetemi Bolyai Intézetben tanársegéd, 1952-ben adjunktus. 1955-ben a matematikai tudomány kandidátusa, 1961-ben egyetemi docenssé léptették elő. 1962-1968-ig a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanszékvezetője. 1967-ben megszerezte a matematikai tudományok doktora tudományos fokozatot. 1968-1994-ig a Budapesti Műszaki Egyetem tanára. Szervezésével alakult meg a Közlekedésmérnöki Kar Matematika Tanszéke, melynek vezetője volt a megalakulástól kezdve 1991-ig. Két alkalommal 1971-1974, valamint 1985-1990 a Közlekedésmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt. Kutatási területe a hálók és a félcsoportok algebrai elmélete. Közel 60 tudományos dolgozatát angol és német nyelven publikálta. Hálóelmélet című monográfiájáért elnyerte az MTA nívódíját.