Elméleti fizikus
Budapesten, a TavaszmezÅ‘ utcai Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban érettségizett, ott, ahol Faragó Andor tanított. Az egyetemre a numerus clausus miatt nem vették fel. Mégis bejárt az elÅ‘adásokra, saját maga készítette indexét íratta alá jóindulatú tanáraival. 1945 után ezeket a kurzusokat is beszámították, így 1947-ben megkaphatta matematika-fizika szakos tanári oklevelét. Novobátzky Károly felvette az elméleti fizika tanszékre, itt doktorált. Aktívan részt vett a KFKI megszervezésében, vezette az ottani elméleti fizikai csoportot. A Fizikai Szemlét 1951-56 szerkesztette. 1956 végén családjával együtt elhagyta Magyarországot. 1957-61 Izraelben a hadügyminisztérium fennhatósága alatt működÅ‘ nukleáris kutatóintézet fizikai osztályát vezette, mellette a Haifai Műszaki Egyetemen tanított. 1961-64 Olaszországban folytatott magfizikai kutatásokat. 1964-86 Kanadában Windsorban volt az elméleti fizika egyetemi tanára, majd 1987-2000 Montrealban a Concordia Egyetemen az ottani Science College igazgatója. 2000-ben költözött Torontóba, ahol gyermekei éltek. Legsikeresebb könyvét, melyben az "idÅ‘" és a "tér" fogalmának kialakulásáról írt, és többek között rámutatott a középkori polifonikus zene megszületése és a modern fizika elsÅ‘ eredményei - Galilei munkássága - közötti érdekes összefüggésekre, spanyolra, portugálra és még japánra is lefordították. (Dr. Radnai Gyula)