Geológus, geokémikus, egyetemi tanár
Diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte 1926-ban. 1927-től 1949-ig a soproni Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia tanára, majd az 1950-ben alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora volt. 1951-től 1969-ig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásványtan-kőzettani intézete, majd a kőzettan-geokémiai tanszékvezető tanára, és 1955-től 1974-ig az MTA általa alapított geokémiai kutatólaboratóriumának igazgatójaként tevékenykedett. Bevezette a hazai oktatásba a geokémiát, s világhírű kőzettan-geokémiai iskolát teremtett. Egyik legkiemelkedőbb alkotása Geokémia című kézikönyve, amely máig is az egyetlen ilyen tárgyú magyar nyelvű kézikönyv. 1950-től az MTA tagja.