| Szabó Zoltán Gábor Debrecen, 1908. máj. 30. - Budapest, 1995. jún. 16. Fiziko-kémikus, egyetemi tanár 1930-ban a budapesti egyetemen kémia-fizika szakos tanári, 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1936-38-ban a Collegium Hungaricum ösztöndÃjas tagjaként Berlinben, Max Bodenstein mellett végzett kutatásokat. 1931-40-ben a szegedi egyetem elméleti fizikai intézetében tanársegéd, 1938-40-ben a szegedi Br. Eötvös Loránd Kollégium igazgatója. 1939-tÅ‘l a budapesti egyetemen, 1940-46-ban a kolozsvári egyetemen, 1946-67-ben a szegedi egyetemen tanÃt. 1950-51-ben a matematikai és természettudományi kar dékánja; 1964-67-ben az egyetem rektora. 1967-tÅ‘l
1979-es nyugdÃjazásáig Budapesten az ELTE szervetlen és analÃtikai kémiai
tanszékét vezette. 1960-61-ben a sheffieldi egyetem vendégprofesszora. FÅ‘ kutatási területei a reakciókinetika, az analitikai és a szervetlen kémia, fÅ‘ként a katalÃziskutatás problémái. 1952-ben Lakatos Bélával kiszámÃtotta a technécium olvadáspontját, melyet a késÅ‘bbi vizsgálatok igazoltak. Huhn Péterrel kidolgozta a láncletörés matematikai modelljét. 1951-tÅ‘l az MTA tagja.
|  | | Web dokumentumok |