Vegyész, talajkémikus
Diplomáját a Debreceni Egyetemen szerezte. Debrecen, Moszkva, majd Szarvas után Budapestre került, ahol az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese, majd 1959-1980 között igazgatója. Szigorú követelményeivel és elvárásaival kitûnõ kutatógárdát gyûjtött és tartott meg; korát megelõzõen "nyitott" a világ felé. Életmûve, fõ kutatási területe a szikes talajok megismeréséhez, osztályozásához, térképezéséhez kapcsolódik. A szikesek osztályozásában a legjelentõsebb hazai és nemzetközi kutatók egyike volt, aki az európai szikesek térképezését is koordinálta. Feleségével, kutatótársával, Darab Katalinnal megalkották a "másodlagos szikesedés" elméletét. Nevéhez fûzõdik a szikes talajok korszerû osztályozási rendszerének kidolgozása. A Nemzetközi Talajtani Társaság Szikes Albizottságának elnökeként, ill. ugyanezen szervezet fõtitkár helyetteseként is öregbítette a hazai talajtani kutatás jó hírét. (Szabóné Kele Gabriella)