Villamosmérnök, egyetemi tanár
1951-ben a BME Gépészmérnöki Karán villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1957-1959-ig az MTA KFKI Kutatóreaktor üzemvezető-helyettese, 1960-1972-ig a Reaktorkutatási Főosztály vezetője, 1972-1978-ig az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) igazgatója, 1978-1989-ig az MTA KFKI főigazgatója volt. A magyarországi reaktorkutatások egyik elindítója és nemzetközileg is elismert művelője. Vezetésével készültek el az MTA KFKI-ban, ill. az AEKI-ben a ZR-1-ZR-5 jelű kritikus rendszerek, amelyekkel alapvetően új eredményeket ért el a különböző típusú reaktorzónák fizikai tulajdonságainak feltárása, a neutronok térbeli és energia szerinti eloszlásának vizsgálata, ill. a reaktorok nukleáris biztonságában rendkívül fontos szerepet játszó üregeffektus és hőmérsékleti reaktivitás kutatása terén. Nevéhez fűződik az ún. in-pile dozimetria mérési metodikájának kidolgozása, később az ő irányításával készült el a BME oktató és kutató reaktora, ill. valósult meg az üzembe helyezése. 1982-től az MTA levelező, 1998-tól rendes tagja volt.