Német-orosz csillagász, földmérõ
15 évesen kezdte tanulmányait a Tartui (akkor Dorpat) Egyetemen. 1813-ban végzett. 1818-ban nevezték ki Tartui Egyetem asztronómia professzorává. 1920-ban a Tartui Csillagászati Obszervatórium igazgatójává. A 1839-ben megnyitott Pulkovói Obszervatórium igazgatója lett. 1816-ban a Tartui egyetem beosztott oktatójaként kezdte el a mérési munkálatokat, a késõbb róla elnevezett Struve földmérõ vonal mentén. 1855-ben a Szentpétervári Akadémia tagjaként, mint a Pulkovói Obszervatórium igazgatója fejezte azokat be. Csillagászként a kettõs csillagok megfigyelésével foglalkozott. Ezeket a megfigyeléseket egy 3134 kettõscsillagot tartalmazó katalógusban adta ki 1827-ben. 1847-ben a Tejutat vizsgálva jelentetett meg cikket a fény csillagközi térben történõ abszorpciójáról, ezt a sejtését 1930-ban bizonyították. (Alakját J. Verne is megörökítette a "Három orosz és három angol" c. az afrikai fokmérésrõl írt regényében.)