Német vegyész, Nobel-díjas
A darmstadti és a müncheni egyetemen tanult kémiát, a hallei egyetemen doktorált 1903-ban. A strassburgi és a karlsruhei egyetemen tanított, majd 1926-ban meghívták a Freiburg im Breisgau-i Albert Ludwig Egyetemre. 1951-ben vonult nyugdíjba. Polimerekkel kapcsolatos munkája 1910-ben azzal a kutatással kezdõdött, amelyet a BASF német vegyi üzem számára folytatott az izoprénszintézis terén. Kimutatta, hogy a polimerek igen nagyméretû, hosszú láncokból álló molekulák. Ezt kortársai eleinte hevesen vitatták, késõbb azonban általánosan elfogadták. Ezzel megvetette a makromolekuláris kémia alapjait. Eredményét 1953-ban kémiai Nobel-díjjal ismerték el. Munkássága vetette meg a mûanyagipar 20. század második felében bekövetkezett óriási fejlõdésének az alapjait.