Kísérleti fizikus
A matematika és a fizika iránti érdeklÅ‘dés már a családban kialakult benne, ezt az ELTE fizikus szakán végzett tanulmányai csak megerÅ‘sítették. Diplomamunkáját 1963-ban a KFKI Ferromágneses osztályán készítette Tarnóczi Tivadar témavezetésével, ebben a szilícium mikrokeménységét vizsgálta. Kutatási területe kezdettÅ‘l fogva a fémes és a félvezetÅ‘ vékony rétegek fizikája volt. Hazai intézetekben (HIKI, BME, KFKI) folyó másfél évtizedes tevékenység után elméleti fizikus férjével és két kis gyermekükkel Svájcba költöztek. Itt, Zugban, egy elektromos mérÅ‘berendezéseket fejlesztÅ‘ cégnél talált munkát, majd Zurichben az ETH mikrotechnikai intézetében dolgozva adta be és védte meg PhD dolgozatát 1994-ben, az általa kifejlesztett speciális UV Schottky-detektorok témájában. E detektorok fejlesztésével még 2003-ban kezdÅ‘dÅ‘ nyugdíjas éveiben se hagyott fel. Nagy stabilitású és kiváló érzékenységű detektorai keresettek voltak nemcsak az európai kutatóintézetekben, de a NASA-tól kezdve Harkovon és Pekingen át Ausztráliáig az egész világon. (Dr. Radnai Gyula)