Német zoológus, Nobel-díjas
A heidelbergi egyetemen végezte orvostudományi tanulmányait, majd 1894-tõl a würzburgi egyetemen zoológiát oktatott. 1908-14 között a rostocki egyetem professzora, az 1. világháború idején Berlinben a Kaiser Wilhelm Biológiai Intézet igazgatója, majd 1919-tõl 1935-ben történt nyugdíjbavonulásáig a freiburgi egyetem professzora volt. Az embriókban a szervek kialakulását tanulmányozta, elsõsorban szalamandrákon végzet kísérletekkel. Felismerte, hogy az embriókban induktív sejtcsoportok, ma ún. Spemann-organizátornak nevezett centrumok alakulnak ki, amelyek az egyes szervek kialakulását, fejlõdését vezérlik. 1935-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat ezért a felfedezéséért.