Botanikus, egyetemi tanár
1925-ben a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett. 1927-29-ben a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben adjunktus, 1929-ben rk. egyetemi tanár, a debreceni tudományegyetem növénytani tanszékének vezetõje. Intézetével megalapította és 11 éven át vezette a debreceni cönológiai (és ökológiai) iskolát, mely a hazai növényföldrajz és fejlõdéstörténet vonatkozásában is úttörõ. Florisztikai, geobotanikai és cönológiai kutatások mellett vegetációtörténettel, rendszertannal, természetvédelemmel foglalkozott. 1940-44-ben a kolozsvári egyetemen a növényrendszertani tanszéket, a Botanikus Kertet és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárát vezette. 1945 után egy évtizedig újra debreceni tanszékére került vissza. Ez idõ alatt lett az MTA Biológiai Osztályának elnöke, a debreceni egyetem dékánja; szerkesztette az Acta Geobotanica Hungaricát, számos külföldi rendezvényen vett részt. Már 1952 és 1955 között is elõadó a budapesti egyetemen, 1955-ben pedig végleg a fõvárosba került. Ettõl kezdve az ELTE növényrendszertani és növényföldrajztani tanszékének professzora, a Botanikus Kert igazgatója. 1947-tõl az MTA tagja.