Vízépítő mérnök
1938-tól az Országos Öntözésügyi Hivatal tervezési osztályának vezetője, azután a Vízrajzi Intézet, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársa lett. Számos hazai vízépítési műtárgy építésében vett részt (nicki Rábagát stb.). Önálló munkái közül legjelentősebb a tiszaburai csőzsilip. Statikai, talajmechanikai és hidraulikai kérdésekkel egyaránt foglalkozott. Fő eredményei a csővezetékek és csőzsilipek méretezésével és tervezésével, részben hidraulikai kutatásokkal kapcsolatosak.