Angol születésű amerikai fizikus, Nobel-díjas
Tanulmányait a California Institute of Technology-n és a Harvard Egyetemen végezte. A Bell Laboratórium kutatóintézetében szilárdtestfizikai kutatásokon kezdett dolgozni 1936-ban. A 2. világháború idején irányító szerepet játszott háborús célú, tengeralattjáró-elhárítást szolgáló radarkutatásokban. 1945-ben a Bell Laboratórium szilárdtestfizikai kutatócsoport vezetésével bízta meg, azzal a céllal, hogy az elektroncsövek helyett félvezetőkből megbízhatóbb elemeket fejlesszenek ki, e csoportban dolgozott John Bardeen és Walter Brattain. A kutatás és fejlesztés több sikertelen próbálkozás után 1947-ben a tranzisztor létrehozásához vezetett. 1956-ban ezért fizikai Nobel-díjat kaptak. 1963-tól Stanfordban lett professzor.