Brit fiziológus, Nobel-díjas
1876-ban a St. Thomas's Hospital-ban kezdte orvosi tanulmányait. 1879-től Cambridge-ben Michael Foster irányítása alatt tanult élettant. 1883-ban Cambridge-ben anatómiai, a St. Thomas's Hospital-ban pedig szövettani demonstrátor lett. A következő évben teljes jogú tagjává vált a Királyi Sebészeti Kollégiumnak, 1884-1885-ben pedig Friedrich Goltz laboratóriumában dolgozott Strassburgban. 1885-ben megkapta cambridge-i diplomáját és 1886-ban tagjává vált a Királyi Orvosi Kollégiumnak. 1895-ben a Liverpooli Egyetem élettanprofesszorává nevezték ki. 1913-ban meghívták az oxfordi egyetemre az élettan professzorának, és egészen 1936-os nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Kezdetben antitoxinok tanulmányozásával foglalkozott, majd az emberi reflexeket kezdte tanulmányozni. Pavlovhoz hasonlóan a feltételes reflexet írt le. Ezt követően az idegsejtek működését kutatta, munkájáért Sir Edgar Adrian-nal megosztva fiziológiai-orvosi Nobel-díjban részesült.