Bányamérnök
Mérnöki diplomáját 1904-ben Selmecbányán szerezte. Nagybányán, majd a Zsil völgyében dolgozott. 1905-től Dorogon az Auguszt-akna vezetője volt, majd 1911-től 28 éven keresztül a Salgó Rt. dorogi üzemeit vezette. 1933-ban Magyarországon elsőként nyerte el a bányamérnöki doktori fokozatot. A bányák víztelenítésének elméleti és gyakorlati szakértője volt, cementálási eljárást talált fel a karsztvíz elzárására. Dorogi működése alatt az üzemek koncentrációja növekedett. Igazgatósága alatt Dorog városa dinamikusan fejlődött, számos fontos középületet kiviteleztetett: községháza, világháborús emlékmű, bányakaszinó, iskola, óvodák, egyéb szociális létesítmények, templom, lakótelepek, sportlétesítmények. 1938-ban Budapesten a Salgó Rt. vezérigazgató-helyettese, 1943-tól vezérigazgatója lett. 1945 után szakértőként működött. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták. A vizsgálati fogság alatt meghalt a vele szemben alkalmazott módszerek következtében, bíróság elé már nem került. 1922 óta Dorog díszpolgára volt. 1990-ben róla nevezték el az újonnan épült dorogi lakótelepet, ahol 2003-ban emléktáblát avattak tiszteletére.