Fizikus
Gimnáziumba Pécsett járt, egyetemet pedig Szegeden végzett, matematika-fizika tanári szakon. Az 1931-ben alapított szegedi Eötvös Loránd Kollégium elsÅ‘ tíz diákja között volt. A Kollégium igazgatója, Náray-Szabó István örömmel fogadta laborjában az érdeklÅ‘dÅ‘ egyetemistát, itt kezdte el röntgendiffrakciós kísérleteit. Náray-Szabó irányításával készítette el szakdolgozatát, majd doktori disszertációját, amelyet egy Ortvay Rudolf által kezdeményezett kiegészítést követÅ‘en Budapesten védett meg 1938-ban. Ugyanebben az évben jött fel Budapestre, s lett a Műegyetem Kémiai Fizikai Tanszékére kinevezett Náray-Szabó tanársegéde, majd adjunktusa. A háború évei alatt ösztöndíjat nyert a berlini Collegium Hungaricumba, de a háború ellehetetlenítette az ottani munkát. Itthon egy fejlesztés alatt álló, Bay Zoltán-féle elektronsokszorozóval mért - a világon elÅ‘ször - röntgensugár intenzitást. Eredményeit már csak a háború után tudta - Papp Györggyel együtt - publikálni. Náray-Szabó 1947-es elítélését követÅ‘en Millner Tivadar segítségével került az Egyesült Izzóba, s mentette át oda a röntgenberendezést. 1952-54-ben Pócza JenÅ‘ hívására az ELTE-n tartott röntgendiffrakciós speciális elÅ‘adásokat. 1957-tÅ‘l kezdve a meghurcolt Náray-Szabóval együtt az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében kezdhették újra a közös munkát. 1959-ben sikerült új, modern berendezéshez jutniuk, és lehetÅ‘ség nyílt arra is, hogy Cambridge-ben, Manchesterben, majd Pittsbutgh-ban tanulmányozza Sasvári Kálmán a legmodernebb technikát. 1993-ban szerezte meg "az MTA doktora" címet. (Dr. Radnai Gyula)