Röntgen-szerkezetkutató kísérleti fizikus
Egyszerû szülõk gyermeke, akinek széleskörû kulturális érdeklõdése és nyelvtudása a keszthelyi premontrei gimnáziumban, majd a budapesti Eötvös Collegiumban alakult ki. Matematika-fizika szakos budapesti hallgatóként megfordult Heidelbergben és Pisaban is. A háború alatt katonai szolgálatra hívták be, ennek során az esztergomi katonai akadémián tanított fizikát. 1945-ben szovjet fogolytáborba került, ahol tolmácsként alkalmazták. 1947-ben térhetett haza, itthon lefordította Spolszkij Atomfizika c. könyvének több mint 500 oldalas elsõ kötetét. A kétkötetes mû a hazai fizikusképzés nélkülözhetetlen segédkönyvévé vált. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében a röntgendiffrakciós kutatásokat indította be. 1956 tavaszán Angliában járt és meghívást kapott Cambridge-be, a Cavendish Laboratóriumba, de ennek realizálására már csak azután kerülhetett sor, hogy a forradalom leverése után végleg elhagyta az országot. 1960-ban Cambridge-ben újra doktorált, majd Londonban a Queen Mary College-ban kapott kutatótanári állást. Itt ismét létrehozott egy röntgen- és neutrondiffrakciós kutatócsoportot. A csoport alacsony hõmérsékletekre is kiterjedõ neutrondiffrakciós vizsgálataival elsõk között volt a világon. A legkülönbözõbb országokból vállalt doktorandusz hallgatókat - sajnos magyar egy se volt közöttük. Szülõhazájával, volt kollégáival azonban végig fenntartotta a kapcsolatot, az Open University-n készült filmekbõl álló gazdag gyûjteményét is az ELTE-n volt tanszéke örökösére hagyta. Kívánságára szülõvárosában, Keszthelyen temették el. (Dr. Radnai Gyula)