Kísérleti fizikus, geofizikus, egyetemi tanár
Budapesten, a Barcsay utcában (ma: Madách Gimn.) érettségizett, ezután a tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Egyetemista korától fogva részt vett Eötvös Loránd terepi méréseiben, s a mérések kiértékelésében. Pogány Bélával együtt végzett ösztöndíjas optikai kutatásokat Göttingenben Waldemar Voigt irányításával, majd a témából írt doktori disszertációját itthon védte meg 1911-ben. Ezután lett Eötvös tanársegéde, majd Eötvös halála után a Gyakorlati fizika tanszék tanára a beteg Klupathy JenÅ‘ helyett. Tangl Károly halála után elvállalta a Kísérleti fizika tanszék vezetését, innen 1949-ben távolították el. Ekkor az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben talált befogadó, megértÅ‘ munkatársakra. Munkásságának jelentÅ‘s részét az Eötvös inga továbbfejlesztésére fordította. Az Intézetben 1954-ben kifejlesztett E 54 jelű torziós ingája az 1958. évi brüsszeli világkiállításon elnyerte a geofizikai műszerek nagydíját. (Dr. Radnai Gyula)