Angol vegyész, csillagász
Londonban és Párizsban tanult, fiatalon üzletemberként tevékenykedett, eközben azonban fizikai és kémiai kísérleteket végzett. 1840-ben légritka teret tartalmazó üvegbúrába zárt, villanyárammal izzított platinaszál alkalmazásával elsÅ‘ként készített nagy fényerÅ‘sségű izzólámpát. 1850-ben 13 hüvelykes nyílású csillagászati távcsövet készíttetett, amely segítségével kitűnÅ‘ rajzokat készített az égitestekrÅ‘l. ÚttörÅ‘ volt a fényképezés csillagászati, elsÅ‘sorban napfizikai alkalmazásában. Nedves kollódium-emulzió alkalmazásával elsÅ‘ként készített jó holdfényképeket. 1854-ben fotografikus napteleszkópot (fotoheliográfot) szerkesztett, műszerével a Kew-i, majd a Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban 1882-ig rendszeresen fényképezték a Napot. Az 1860. július 18-i napfogyatkozáskor elsÅ‘k közt örökítette meg fényképen a Nap-perem protuberanciáit. 1862-83 közt a gázokban történÅ‘ elektromos kisüléseket vizsgálta. Az angol Kémikusok Egyesületének két ízben, a Királyi Csillagászati Társaságnak 1864-66 közt elnöke. A Királyi Társaság a Királyi éremmel (1862), a Csillagászati Társaság aranyéremmel (1864) jutalmazta munkáját. Nevét az 5597. sz. kisbolygó és egy holdkráter Å‘rzi. (Bartha Lajos)