Vegyész, lézerfizikus
Tanulmányait a Petrik Lajos vegyipari technikumban, majd a BME vegyészmérnöki karon végezte. 1963-tól nyugdíjba vonulásáig a MTA Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott. A spektroszkópiai, vákuumtechnikai és gázkisülési ismeretek terén szerzett kutatási tapasztalatok vezették el a gázlézerek kutatásának beindításához. Kifejlesztette a világ elsõ katód-porlasztásos rézion lézerét, és elsõként hozott létre lézer jelenséget szabályozható feszültségû üreges katódi kisülésekben. Egyetemi doktori értekezésében és kandidátusi értekezésében is lézerspektroszkópiával ill. gázkisüléssel foglakozott, majd akadémiai doktori értekezését "Lézercélokra kifejlesztetett gázkisülésekben létrehozott távoli ultraibolya lézerek kutatása" témában írta. Számos ország (Szovjetunió, Ausztria, Japán, Ausztrália, Kanada, USA) egyetemein és kutatóintézeteiben vendégkutatóként és vendégprofesszorként több évet töltött külföldön. Fiatal kollégáit szakmailag és emberileg is messzemenõen támogatta, bevonta õket itthoni kísérleti munkájába és nemzetközi együttmûködéseibe. Nyugdíjas éveit elsõsorban a polarizált-fényû lámpás gyógyító kezelés kutatásának és fejlesztésének szentelte. Szabadidejét hegymászással, vitorlázással és asztaliteniszezéssel töltötte. A Magyar Tudományos Akadémia doktora.