Vegyész, lézerfizikus
Tanulmányait a Petrik Lajos vegyipari technikumban, majd a BME vegyészmérnöki karon végezte. 1963-tól nyugdíjba vonulásáig a MTA Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott. A spektroszkópiai, vákuumtechnikai és gázkisülési ismeretek terén szerzett kutatási tapasztalatok vezették el a gázlézerek kutatásának beindításához. Kifejlesztette a világ első katód-porlasztásos rézion lézerét, és elsőként hozott létre lézer jelenséget szabályozható feszültségű üreges katódi kisülésekben. Egyetemi doktori értekezésében és kandidátusi értekezésében is lézerspektroszkópiával ill. gázkisüléssel foglakozott, majd akadémiai doktori értekezését "Lézercélokra kifejlesztetett gázkisülésekben létrehozott távoli ultraibolya lézerek kutatása" témában írta. Számos ország (Szovjetunió, Ausztria, Japán, Ausztrália, Kanada, USA) egyetemein és kutatóintézeteiben vendégkutatóként és vendégprofesszorként több évet töltött külföldön. Fiatal kollégáit szakmailag és emberileg is messzemenően támogatta, bevonta őket itthoni kísérleti munkájába és nemzetközi együttműködéseibe. Nyugdíjas éveit elsősorban a polarizált-fényű lámpás gyógyító kezelés kutatásának és fejlesztésének szentelte. Szabadidejét hegymászással, vitorlázással és asztaliteniszezéssel töltötte. A Magyar Tudományos Akadémia doktora.