Svéd-amerikai meteorológus
A Stockholmi Egyetemen matematikai fizikát tanult. Meteorológusi pályáját 1918-ban a Nyugat-norvégiai Bergenben levõ Idõjárási Hivatalban kezdte, Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus irányításával. 1925-ben megszerezte doktori fokozatát a Stockholmi Egyetemen. Ezután az Egyesült Államokba ment, ahol a U.S. Wheather Bureau-nál helyezkedett el. 1928-tól a Massachusetts Institute of Technology (MIT) alkalmazta oktatóként. A 2. világháború után segített újraszervezni az Amerikai Meteorológiai Szolgálatot. 1941-ben a Chicagói Egyetem újonnan alakult Meteorológiai Osztályának elnöke lett. Itt hidrodinamikai kísérleteket folytatott, együttmûködve Neumann Jánossal. Chicagóban újraépítette a stockholmi kapcsolatait és megteremtette a kommunikációt a meteorológusok nemzetközi közösségében. A meteorológiai tudomány fejlõdéséhez a róla elnevezett Rossby-egyenlet megalkotásával is jelentõsen hozzájárult. Kimutatta, hogy az idõjárás változékonyságáért leginkább felelõs ciklonok és anticiklonok mozgását az úgynevezett hosszúhullámú rendszerek határozzák meg.