Brit orvos, bakteriológus, Nobel-díjas
1880-ban orvosdoktori címet szerzett Londonban. Sokoldalú tehetség volt, kifejezett érzéke volt a matematikához, de festett, verseket és színdarabokat is írt. Orvosként Indiában dolgozott, ahol a malária-fertőzés ökológiai hátterével foglalkozott. Felismerte, hogy a betegség terjedésének jellemzői a malária kórokozó, a közvetítő szúnyog és az ember közti kapcsolat matematikai modelljének segítségével jól magyarázhatók. Dinamikai modelljének segítségével megmutatta, hogy a betegség csak a terjesztő szúnyogok egy kritikus denzitása felett marad fenn tartósan, tehát a legjobb védekezés a szúnyogok irtása. A maláriafertőzés biológiai ökológiai hátterét felfedő kutatásait 1902-ben Nobel-díjjal jutalmazták. 1899-ben visszatért Angliába és Liverpoolban a Trópusi Orvostudományi Iskolában professzori állást vállalt. 1911-ben lovagi rangot kapott. Ugyan a malária gyógymódját nem találta meg, de visszaszorításában kulcsfontosságú szerepet játszott.