Német fizikus, gépészmérnök, Nobel-díjas
A zürichi műegyetemen tanult, majd a strassburgi, a giesseni, a würzburgi és a müncheni egyetem fizikaprofesszora volt. Rugalmasságtani vizsgálatokkal, a hajszálcsövesség jelenségeivel, a gázok fajhőjével, a kristályok hővezetésével, a gázok hőelnyelésével és a piezoelektromossággal is foglalkozott. 1895-ben azt vizsgálta, hogyan folyik az elektromos áram légritkított üvegcsőben. 1901-ben a röntgensugarak felfedezéséért ő kapta az első fizikai Nobel-díjat. Ez a felfedezés a modern fizika korának előhírnöke volt, és forradalmasította az orvosi diagnosztikát.