Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
1962-ben a BOTE-n általános orvosi oklevelet szerzett, 1980-ban endokrinológus szakorvosi vizsgát tett. A BOTE, ill. a SOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka, klinikai orvosa, egyetemi tanársegéde, egyetemi tanára volt. 1988-1991-ig a SOTE klinikai rektorhelyettese, majd 1996-1999-ig rektora. 1982-1985-ig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa és 1983-1985-ig az ORFI főigazgató-helyettese volt. Tudományos pályafutásának kezdetén a B12-vitamin anyagcseréjével foglalkozott, majd érdeklődése a szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavarok felé fordult. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a cukorbetegség, ill. az ateroszklerózis és a zsíranyagcsere-zavarok összefüggéseinek feltárása terén. Magyarországon az elsők között kezdte meg az ún. familiáris hyperlipoproteinaemiában szenvedő betegek genetikai vizsgálatát. Több népszerű könyvet írt és szerkesztett az egészséget leginkább veszélyeztető kockázati tényezőkről. 1995-től az MTA levelező, 2001-től rendes tagja volt.