Vízépítő mérnök, műegyetemi tanár
1890-ben a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1896-ban a kassai jogakadémián tett jog- és államtudományi vizsgát. 1898-99-ben Fiumében a Recina patak szabályozását végezte. 1903-tól a besztercebányai, 1909-től 1919-ig a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetője volt. 1923-tól a műegyetem vízépítési tanszékének ny. r. tanára. Számos folyószabályozási és talajjavítási munkát tervezett, 1924-ben a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat miniszteri biztosa lett. 1927-28-ban megszervezte az ország első, s az oktatás és a gyakorlat szempontjából egyaránt jelentős vízépítési laboratóriumát. 1934-35-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora. Úttörő munkát végzett az alföldi talajvízszintmegfigyelő kúthálózat kiépítésével. 1936-tól az MTA tagja.