Orvos, rákkutató, radiológus
Édesapja a Munkásbiztosító Pénztár alapítója volt. Budapesten végezte középiskolai, majd orvosi tanulmányait. 1936-tól dolgozott a Bakáts téri Eötvös Loránd Rádium- és Röntgenintézetben, amely akkor a magyar rákellenes küzdelem vezetõ intézménye volt. 1952-ben lett a jogutód, az Országos Onkológiai Intézet fõorvosa. 1946-ban az egyetem magántanára, 1957-ben az orvostudományok doktora. 1970-ben létrehozta az elsõ magyar onkoradiológiai (késõbb: sugárterápiás) tanszéket az Orvostovábbképzõ Intézetben. A Co60 szolgáltatta gammasugárzás, valamint a nagyfeszültségû elektrongyorsítók által kiváltott röntgensugárzás orvosi alkalmazásának hazai kezdeményezõje volt. A Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság elnökeként mûködött együtt Bozóky Lászlóval az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban. Nevéhez számos angol és német nyelven megírt monográfia, tankönyv és tudományos publikáció fûzõdik, könyvei közül sok ma is forrásértékû Klasszikus mûveltsége, nyelvtudása segítették, hogy tudományát ne csak mûvelje, de népszerûsítse is: Õszinte szavak a rákról c. könyve 1957 és 77 között öt kiadást ért meg. 2014-ben róla nevezték el az Onkológiai Intézet legmodernebb egységét, egy Siemens gyártmányú lineáris gyorsítót és CT készüléket tartalmazó Besugárzót. (Dr. Radnai Gyula)