Amerikai biokémikus, Nobel-díjas
A Johns Hopkins Egyetemen folytatott biológiai és kémiai tanulmányokat. A University of Washington-on szerezte meg PhD fokozatát 1954-ben. Ezután a National Institutes of Health-ben (Bethesda, Maryland) dolgozott, majd 1985-tõl nyugdíjbavonulásáig a National Institute of Environmental Health Sciences tudományos igazgatója volt. Rodbell azt kutatta, hogy a sejtek felszínére ható külsõ anyag, pl. egy hormon, hogyan fejt ki hatást a sejt belsejében. Feltételezte, hogy a sejtek felszínén a G-fehérjék (melyek arról kapták a nevüket, hogy a guanozin-trifoszfátot megkötik) jelátalakítóként viselkednek: a jeleket továbbítják és modulálják a sejtekben. Alfred G. Gilman munkatársaival izolálta a G-fehérjéket és fontos tulajdonságait derítette fel. Ha a G-fehérjék mûködésében zavar keletkezik, betegség léphet fel. Néhány gyakori betegség, például a kolera, cukorbetegség, rák vagy az alkoholizmus kialakulásának megértéséhez is közelebb vitt a G-fehérjék szerepének tisztázása. 1994-ben Rodbell Alfred G. Gilman-nal megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a G-fehérjéknek és a sejtekben folyó jelátvitelben játszott kulcsszerepüknek a felfedezéséért.