Angol szerves kémikus, Nobel-díjas
A manchesteri egyetemen 1910-ben doktorált kémiából. 1912-ben a sydney-i egyetemen a szerves kémia professzora lett, három év múlva Liverpoolban kapott tanszéket. 1921-ben a St Andrews egyetem, a következõ évben pedig a manchesteri egyetem katedráját kapta meg. Ezután az oxfordi, majd a londoni egyetemen tanított. Kutatásai során számos szerves anyag struktúrájával és szintézisével, valamint szerves reakciók elektrokémiai mechanizmusának felderítésével ért el kiemelkedõ eredményeket. A növényi festékanyagok és az alkaloidok tanulmányozása során az antocianinek szintézisére 1925-28 közt dolgozott ki módszert. Számos alkaloidot szintetizált, így az atropint. Megállapította az ópium alkaloidjainak, a morfinnak, a kodeinnek és tebainnak a szerkezetét. Kutatásai hozzájárultak több malária elleni gyógyszer elõállításához. Az 1940-es években feleségével együtt bekapcsolódott a penicillin kutatásába. 1949-53 között megvalósította a koleszterin szintézisét. A kémiai Nobel-díjat 1947-ben kapta a biológiailag fontos növényi anyagok, elsõsorban az alkaloidok szerkezetének feltárásáért és szintéziséért.