Amerikai mikrobiológus, gyermekgyógyász, Nobel-díjas
A Harvard egyetemen szerezte doktori fokozatát 1940-ben. A 2. világháborúban a vírusos betegségek szakértőjeként működött a hadsereg egyik laboratóriumában. A háború után a bostoni gyermekkórházban dolgozott. 1948-tól John Enders mellett, Thomas H. Wellerrel együttműködve a járványos gyermekbénulást okozó vírus tömeges előállításának módszereit kutatta. 1954-ben Enders-szel és Weller-rel megosztva orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjat kapott a gyermekbénulás vírusának idegszöveten kívül más kultúrán megvalósított szaporítási eljárásáért. Ez a munka lényeges lépés volt a gyermekbénulás elleni oltóanyag kifejlesztéséhez, amelyet később Salk, majd Sabin dolgozott ki. 1952-től Clevelandban (Ohio) a Western Reserve University School of Medicine professzora volt.