Amerikai vegyész, Nobel-díjas
1885-ben a pennsylvaniai Haverford College hallgatójaként szerzett diplomát, majd a Harvard Egyetemen tanult tovább, itt lett 1891-ben kémia-tanársegéd, majd 1901-ben egyetemi tanár. Nagymértékben tökéletesítette a gravimetriás atomtömeg-meghatározási módszereket; bevezette a kvarceszközöket, nefelométert, vagyis turbiditást - zavarosságot - mérő eszközt tervezett. A különböző forrásokból származó ólomminták atomtömegének vizsgálatával alátámasztotta az izotópok létezésének hipotézisét. Később elsősorban a szilárd elemek fizikai tulajdonságait kutatta, fontos megállapításokat tett az atomtérfogatról és a kompresszibilitásról. Mintegy 60 elem atomtömegére kiterjedő vizsgálatai hozzájárultak az izotópok létezésének igazolásához. Eredményeit 1914-ben kémiai Nobel-díjjal ismerték el.